...izgalommal és kíváncsi várakozással telt a mai délelőttöm. Nagyon lassan jött el a délután...persze, ha az ember lánya vár valakit, akit még soha nem látott, akivel még nem találkozott, akivel nagyon vágyott már egy jó kis dumcsizásra, akit meg szeretne még jobban ismerni...akkor vánszorog az idő! Aztán csak eljött a várva várt perc, és igaz, hogy elég viszontagságos út után, (iszonyatos vihar tombolt) de megérkezett Abile és "kicsi-nagy" lánykája Anita! :o)
Csodaszép délutánt töltöttünk együtt! Úgy beszélgettünk, mintha már régről ismernénk egymást! Elhozta csodaszép hímzését, így élőben is megcsodálhattam. Ő is körülnézett nálunk...és olyan jó érzés volt, hogy őszintén tetszettek neki a munkáim!
A lányok is megtalálták a közös hangot, és jót játszottak, amíg mi beszélgettünk!
Gyönyörű ajándékokat hozott nekünk, amit most szeretnék megmutatni Nektek!
...én pedig ezt a vidám, virágos "tartóka-tatyót" kaptam, egy kupac cérnával! Köszönöm Abile!
...én is készültem egy kis meglepivel...
Drága Abile!
Használd örömmel és boldogan ezt a táskát! :o)
Édes kis Anita! Remélem, Neked is tetszik ez a picúr hátizsák! :o)
Mondanom sem kell, hogy repült az idő, és a délelőtti vánszorgásból, délutáni száguldás lett! Hamar eljött a búcsú pillanata...de nem szomorkodom, mert nagyon jól éreztük magunkat! ...a beszélgetést pedig folytatni fogjuk, egy másik alkalommal. :o)
Mégegyszer szeretném megköszönni, Abile, hogy eljöttetek, hogy megismerhettelek személyesen is. Őrizni fogom ezt a délutánt a szívemben...!
