" Húzódj még közelebb, hajtsd a párnámra fejed
s az a páncél, ami óv, földre hullik, lehet.
Ne beszélj, dal sem kell, már a zenék sem azok
amik nehéz napokon, végül is rólunk szóltak."
Két, finoman "puhaságos" párnát varrtam ma...♥ Tört fehér, és fáradt rózsaszín találkozása...Ahányszor csak elmegyek mellette késztetést érzek, hogy megsimogassam...:) Ha szeretnél hozzábújni...csak szólj...:)
