Nem tűntem el...itt vagyok!

Tényleg nem tűntem el, csak mégis sikerült pár napra elutaznunk! Szuper időt fogtunk ki a Balcsinál, szóval kárpótolta (ha nem is teljesen) az előző megyünk, nem megyünk, herce-hurcát!

Igazán kihasználtuk ezt a kis időt, szerintem több minden programot nem lehetett volna belesűríteni a nyaralásba! A pihenésből is csak kicsi jutott, és a kreatívkodás is szinte teljesen kiszorult ezekből a napokból! Sokat fürödtünk a lányokkal, élvezték a vizet... Mesi kis kacsa volt, úgy kellett kiimádni a vízből a forró órákra, Ancsi pedig most ismerkedett vele! Először csak ölben a pici talpacskáit dugta bele, aztán egyre jobban és jobban belejött a pancsolásba!

Emese kérésére lovas programot is szerveztünk, "lovagolni" mentünk. Az élmény leírhatatlan volt....!!! Az a boldogság és szeretet, amit a lovak iránt éreznek nagyon nagy öröm nekem! Csodás állat!!! Mesi, aki már nem először fogott kantárt a kezébe, biztosan, büszkén és hatalmas örömmel ült a nyeregben....! Megsimogatta Villámot, és az apró könnycseppek csak úgy peregtek le a kicsi arcán a boldogságtól...!

...Ancsi, Apa kezének biztoságában...

...Mesi boldogsága Villám hátán...

Ancsi törpe pónira ült, aki a Bobby névre hallgatott. Persze hangos, "göcögős" nevetéssel reagált a történésekre! Egyik kezével ugyan Apa kezét szorította, azért Ő még így érezte magát biztonságban! Ettől függetlenül nagyon tetszettek neki is a pacik. Szuper nap volt!

A következő napon már csatlakoztak hozzánk a Mamiék is, így "odaadtuk" a lányokat egy kis unokázásra, és hajnalban már elindultunk Apával a Hungaroringre, az idei Forma 1 - re, illetve a szabad edzésre! Párocskám régi, nagy hódolója az autóversenyzésnek. Így egy újabb álma vált valóra, én pedig örömmel kísértem el. Előző nap ünnepeltük a 8. házassági évfordulónkat, így ez a csodás nap volt a ajándékunk! Nagyon-nagyon szép nap volt!!! Maga az edzés...hozzáteszem én megnézem a versenyeket, de nem vagyok rajongó, elképesztő élmény volt nekem is! Mindenem beleremegett, attól az elképesztő hangtól, amit az őrült száguldástól adtak ki magukból az autók. A célegyenes végi kanyarnál lévő tribünön ültünk, így részesei lehettünk a közel 300 km-es gyorsaságról 120 km-re fékező, lassuló autók látványának és felejthetetlen hangjának. (Három éve már egyszer eljöttünk egy futam edzésére, de akkor nem kaptunk ilyen jó helyre jegyet, és az élmény sem volt ekkora!) Utána, hazafelé még kirándulgattunk egy picit, sétálgattunk, vacsiztunk, nagyon hamar eltelt a nap! Csodásan éreztük magunkat!

...és még pár kép...

Azért most már kezdek visszatérni a hétköznapokba, varrok is, illetve még csak az előkészületek folynak...Ajándék lesz! Ez a meglepi is szeptemberre készül, egy nagyon-nagyon kedves virtuális barátnőmnek! Biztosan olvassa ezeket a sorokat, úgyhogy nem írhatok többet!!! A négyzeteket is szabogatnom kell a Nagyim fotel takarójaihoz, mert aztán kifutok az időből! A kézimunka-táska hímzéssel is lemaradtam kicsit, azt is be kellene hoznom...és ki tudja még mi nem jut eszembe! Úgyhogy nem unatkozom, de ez így van jól!!!