2013. szeptember 28., szombat

Lélektükör...

Tudom, hogy rég írtam már...Tudom, hogy másképp kellene...
Azt hiszem, az életemben egy új fejezet kezdődik...Sokat gondolkodtam, hogy leírjam-e, való-e az ilyen bensőséges, lélek érzések közlése itt...de úgy döntöttem , hogy akik olvastok, azért vagytok velem, azért kattintotok a blogomra mert kíváncsiak vagytok a munkáimra...és azokon át rám is...
..de kezdem az elején...
Azt nem egyszer leírtam már, hogy a munkám az életem...imádom minden fázisát..az otthon gondolkozóst, fejben varróst...az anyagot válogatóst...a beszélgetéseket, a kapcsolattartást..és a közvetlen találkozásokat is Veletek...a kézműves vásárokban. Mindennek meg van a maga varázsa!
...és ez a varázs , egy rossz mozdulattól elmúlni látszik...legalábbis egy kis időre.
Idegbecsípődésként kezdődött. Aztán injekció - kúra, gyógyszerek és a fájdalom csak nem múlt el...és egyre intenzívebben éreztem a lábzsibbadást...illetve nem éreztem a bal lábfejem...(még most is tart ez az állapot) de én tettem a dolgom, ha nem is abban a tempóban, mint előtte , de azért mentek a napok...készültek a munkák...a megrendelések...két hosszú hétvégés kézműves vásár...
...de nem javult , sőt egyre nagyobb lett a fájdalom...és elindult egy lavina!
Idegsebészeti szakambulancia, vizsgálat...azonnali labor...és sürgősségi MR vizsgálat...másnap vissza az idegsebészetre az eredménnyel, újabb vizsgálat...és nem várhat a műtét sem...
Azt hittem megúszom, hogy valami csoda folytán elmúlik a zsibbadás és visszaáll minden a régi kerékvágásba...de nem.
Holnap délután kórházba kell mennem, és hétfőn operálnak. Félek...nagyon...
Az eszemmel felfogom, hogy ez egy rutin műtét...de a lelkem mást sugall...Már csak a tudat is, hogy kórház...ágy..fekvés...altatás...csövek...hogy el kell mennem...Annyi a kérdés bennem...hogy a Lánykák hogy élik ezt meg...hogy hogyan viselem majd a műtét utáni napokat...hogy mikor tudok teljes erővel dolgozni tovább?...Remélem, gyors gyógyulás lesz!
Sokat gondolkodtam ezen, hogy mennyire másként éljük meg a napjainkat...Amíg én szét izgulom magam, és legszívesebben folyton csak sírnék, csak a lányok miatt nem teszem, addig a Főorvos úrnak, aki a műtétet végzi majd...egy teljesen rutinszerű hétfői napja lesz...
Végszónak csak annyit még...szépen kérem a türelmetek! Igyekszem  teljesíteni a megrendeléseket, amilyen gyorsan csak tudom...Ha a jó Isten is úgy akarja, akkor csütörtökön jöhetek haza...hogy félek, aggódom és izgulok az nem kérdés...de tudom, hogy mellettem a Párom, a Lányok...a Családom...és segítenek, óvnak és védenek...és itt vagytok Ti, akik nélkül nem lenne kerek az életem, ha nem azzal foglalkozhatnék amit szeretek.
Tudom, hogy nem mindenki ért egyet azzal, hogy miért is írtam le ezeket a sorokat...de én most úgy éreztem, le kell ezt írnom. Tudnotok kell, hogy miért nem jönnek új bejegyzések sem ide, sem a facebook-ra..hogy igyekszem gyógyulni.
...és ahogy a post  elején is írtam...ez a blog rólam szól, a munkáimról és rólam.
Köszönöm, ha gondoltok rám a napokban...szívesen fogadom a pozitív energiákat...és sietek vissza!
Ölelés Nektek!  :)

4 megjegyzés:

Annamária Samu írta...

Hát,nekem sokszor eszembe jutottál! Gondoltam,hogy majd írsz,ha időd engedi.Ha műtét,akkor el kell fogadni. Csinálj olyat amit dolgozós napokon nem tettél. Olvass sokat,ilyenkor mást úgyse nagyon lehet. Gyorsan telik az idő, észre se veszed és túl vagy minden rosszon.
Türelemmel vissza várlak és erőt kívánok a gyógyuláshoz!
Annamari

Mammka írta...

Olyan jó,hogy leírtad!!!!Gondolok Rád!!!!Én is benne vagyok ebben a cipőben, kivéve a gerincműtétet.De eddig sok műtétem volt már és izgul az ember,hogyne izgulna! Azért a dokinak se lesz olyan szokványos,mindig nagyon figyelnie kell.
Kolleganőmet műtötték már és nagyon meglepődtem,hogy milyen hamar visszajött dolgozni és jól volt.Persze emelni nem szabad nehezet.Azt nekem se ,sose.
A Mammkás albumod mindig a kezem ügyében van, de egyébként is sokszor eszembejutsz!!!!
Puszillak! Ne rohanj, most a gyógyulást várd ki,a többi minden megvár. Úgy tűnik,hogy szükséged van a pihenésre!
Puszillak!

Mirci írta...

Szívből kívánok nagyon sok erőt az elkövetkező napokhoz.
A félelem normális, bár rettentő rossz. Pár hónapja felnőtt fejjel mandula műtétre kellett mennem. Ez ugye hozzád képest csekély, de a félelem szerintem hasonlóan jelen volt. Arra kell csak gondolnod, hogy minden nappal egyre jobb lesz. :)
Veled leszek lélekben, és a feles energiám mind feléd küldöm! Kitartás!

H. Mária írta...

Szia,
régóta blogozok és akkor rendszeres olvasói voltunk egymásnak. Most ismét blogoznék. Az első oldal te voltál és szomorúan olvasom, hogy egészségeddel gond van. Remélem, hogy a műtét óta jobban vagy.
Megírnád, hogy hogyan sikerült a műtét?
Üdv.: Hajnalné Mária
(régi blog) hajnalimosoly

LinkWithin

Related Posts with Thumbnails