Késssz!!! Életem első, hatalmas ágytakarója elkészült! Gigantikus méretekkel bír, de erről már írtam az előzőekben... Azt előrebocsátom, hogy messze nem lett tökéletes , főleg a tűzése... A rutintalanság, és a méretei még tetézték ezt! Őszintén...nehéz volt! Igaz, hogy vékony flízzel béleltem,de még így is tuszkolni, és húzni-vonni kellett a varrógép alatt. (Most pihentetem egy picit szegénykémet, együtt küzdöttünk és merültünk ki...!+ jövő héten nyaralni, vagy telelni? megyünk, ezért is szerettem volna befejezni, hogy nyugodt szívvel pihizhessek!)
A tűzésről még pár gondolat... Lefektettem a szőnyegre a három réteget, és úgy tűzögettem össze. Egyszerre három sort tudtam megtűzni, (ennyit bírt a gombostű-készletetem) aztán felnyaláboltam, tűrögettem, hogy minél könnyebben varrhassam. Az egyik felét biztos tűkkel feltekertem, így kevesebb helyet foglalt, viszont vastagabb lett! Levarrtam, oda-vissza mentem végig a sorokon, hogy a gyűrődést és a négyzetek elcsúszkálását próbáljam kiküszöbölni. Majd újra térdre, lefektet, eligazít, gombostűket kiszed, majd a következő sorokba visszaszúr, és így tovább... Összegezve: Nagyon nagy munka volt! Sokat dolgoztam vele, de ha nem is hibátlan, azért nekem tetszik, és remélem, hogy szeptemberben a Nagyikám születésnapján olyan örömöt látok majd a szemében, amilyen örömmel én ezt a takarót készítettem! 
...rápróbáltam a kanapénkra,bár kb. fél métert be kellett hajtanom a felső részéből...

...összetűrve is tetszik :D....

...mutatom a hátoldalát is, bár egy picit elrontottam...illetve a hátlap nem volt akkora, mint maga a takaró, és a szegély anyagából toldottam meg, ezért látszanak a négyzetek összevarrásának fehér cérnái a bordó anyagon...

Most egy picit félreteszem a négyzeteket, aztán pár nap múlva folyt.köv.! Szabogatom a fotelterítők négyzeteit... :D