Szárnybontogatás...

Kipróbáltam a trapunto technikát! Aprópója is volt a dolognak...hétvégén ünnepelünk! Drága Nagyszüleim 53 éve élnek szeretetben, békességben egymás mellett! A kettőjük boldogsága példaértékű nekem. Az a tisztelet, az a figyelmésség egymás iránt csodálatra méltó, ebben a rohanó világban! Nagyon-nagyon szeretném, ha még sok-sok évig velünk lennének és örömüket lelnék egymással, és sok időt tölthetnének a dédunokáikkal! :o)

Hirtelen elhatározás volt, hogy a trapunto technikával készítek valamit. Már régóta nézegettem, de őszintén szólva nem volt bátorságom, hogy belekezdjek. Ma reggel viszont úgy ébredtem, hogy megpróbálom! :o) Elővettem a régi saját festésű anyagjaimat és erre a rózsaszínes, enyhén kopottas anyagra esett a választásom. Azt hiszem a hangulata fogott meg...olyan régi...olyan alkalomhoz passzoló! A minta egy szív, amit virágszirmok ölelnek, mint oltalmazó kezek... A keretbe még csempésztem egy kis romantikát, ezzel a kis édes, apró virágos anyaggal! :o)



Picit eltértem az eredeti technikától, hiszen le kellett volna tűznöm a szivecske belsejét is, úgy lett volna az igazi. Ennek ellenére én üresen hagytam. Annyira szépen kidomborodik a szív forma, hogy szint él! :o)



Hogy tetszik? Tudom, hogy messze nem tökéletes, de szeretettel készült minden öltése...! Már alig várom, hogy örömet szerezhessek vele! :o)