2009. június 14., vasárnap

Gazdagabb lettem...egy tapasztalattal!

Megígértem, hogy beszámolok a vásári kalandomról...Itt vagyok, és kezdem is a mesét!

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy anyuka, aki két kicsi lánya nevelgetése közben, szabadidejében a hobbyjának hódol. Varr és varr, és varr, amikor csak teheti! Apuka, és a Nagyik nagyon sokat segítenek kitolni a szabadidő hosszát, segítenek a gyerekek útjait egyengetni! Ezért ezer köszönet nekik!
Sok-sok kínálni való portéka készült, anyuka sokat dolgozott, és összegyűlt akkora készlet, hogy gondolta kimegy a vásárba és megpróbálja eladni varrományait!
Hajnali öt órakor fel is kelt, Apával együtt, és kicumóztak a helyi vásárba. (Előtte hétvégén érdeklődtek a vásárirodában, hogy is működik az "árulósdi".) Azt a választ kapta, hogy nincsen asztalfoglalás, aki korábban ér azé a hely! Találtak is egy számukra megfelelőt és elkezdtek kipakolni. Leterítettek egy kis terítőt, és kicsücsültették a macikat, tündéreket, neszeszereket és még sorolhatnám. A végére sem értek a kipakolásnak, amikor odaesett egy "félig rézbőrüekből" álló társaság, akik közölték anyukával és apukával, hogy ez bizony az Ő helyük már 4 éve! Szó szót követett, aztán az okosabb enged elvet követve, no és, hogy a skalpjuk megmaradjon, odébb álltak.
Újra felkeresték a vásárirodát, ahol végül is kaptak egy asztalt, ahova kipakolhattak, de természetesen nem azon a helyen, ahol szerettek volna! A lényeg, volt helyük!
Aztán nagyon sokáig csak a helyük volt, mert kb. reggel 8 óráig nem is lézengtek a vásárt járó emberek! Anyuka lelki világa romokban! A hajnali zaklatottságot, a reggeli üresség váltotta fel! Később már lézengtek, érdeklődtek, megnézték, megtapogatták a portékákat, (15 érdeklődőből, kettő kérdezett árat) sőt hogy valami jó is történjen, anyuka még dícséretet is kapott a munkáira! Vásárolni viszont senki sem vásárolt semmit! Apuka kitartóan ott ácsorgott mellette, és bíztatta, ápolgatta anyuka lelkét, hogy ne adja fel, ne csüggedjen!
Az érdeklődők kb. 11 óráig jöttek, aztán megint megcsappant a forró, napsütéses délelőttön sétálgatók száma.
Így anyuka és apuka úgy döntöttek mára ennyi, összepakolnak, és hazamennek, ahol a csemetéik és a nagyi által főzött finom ebéd várta őket!

Itt a mese vége, fuss el véle! Kössünk csomót a végére!

Hogy mi a tanulsága ennek a mesének? Azt most konkrétan nem tudom leírni, nem tudom, mit kellett volna másként, jobban csinálni! Az viszont, hogy sokan megnézték, dícséretet is kaptam, ez jól esett a lelkemnek! :o)Egy tapasztalattal több van a tarsolyomban. Talán legközelebb, több sikerrel járok...

Végül szeretnék egy fotót mutatni a tegnap esti készülődésről, miket is vittünk a vásárra! (a bőrünkön kívül!)





Szeretném megköszönni Nektek, hogy szorítottatok, és gondoltatok rám!




33 megjegyzés:

szarvasmici írta...

Óh de kár! Az, hogy az első élményed negatív. Remélem ez csöppet sem gátol abban, hogy máskor újra megpróbáld! A dicséretekre emlékezz csak! :)

KicsiKató írta...

Nem hiszem, hogy van ennek tanulsága. Már az is nagyon jó és dicséretes, hogy volt merszed kiállni a nagyközönség elé. Ha egyszer nem jött be, az nem jelenti azt, hogy máskor se. Így kívülről beleokoskodva csak az jutott eszembe, talán egy "célirányosabb" vásárban nagyobb sikerrel járnál (pl. gyerekrendezvény vagy ilyesmi...)

Egy biztos, a portékával semmi gond nem volt, szép kis csapatot varrtál össze:)))

Ágó írta...

Gondoltam rád ma délelőtt és szeretnék vmi biztatót írni! Ne felejtsd, ez Kaposvár :(, nem a Te hibád, hogy nem teljesen olyan volt, mint amire számítottál. Válság van, az emberek csak azt veszik meg (itt főleg), amire nagyon szükségük van. Talán egy kézműves vásár bíztatóbb eredményt hozhat! Ne szomorodj el, a szorgos munka előbb-utóbb meghozza a jutalmát!:).Ági

leda írta...

Ági megelőzött! Épp ezt akartam írni. Hidd el, nem Veled van a hiba! Gyönyörűeket alkottál! Szerintem a meskán kelendőek lesznek! :)

Naomi írta...

Köszönöm Mici! ...persze nem adom fel!

Naomi írta...

Édes vagy, Kató, köszi!
Igen a célirányosabb közönség hiányzott...

Naomi írta...

Aranyos vagy, Ágó! Köszönöm!
Teljesen igazad van, ez Kaposvár! A kézműves vásárokon én is gondolkodtam, de egyenlőre nem találtam sem helyszínt, sem időpontot, sajnos...!

Naomi írta...

Drága vagy, Leda! Köszönöm, és remélem, igazad lesz!

nöné írta...

Sajnálom, hogy nem sikerült pénzzé tenned a kis alkotásaidat, de a dícséreket legalább bezsebelted. Majd legközelebb. Én is voltam egy rendezvényen a hétvégén, ahol kizárólag magyar emberkék kézi alkotásai voltak kaphatók (kovácsolt dolgok, gyöngyök, hímzések, kosarak, kerámiák stb.), és az árusok alig-alig árusítottak valamit. Sajnos a jelen gazdasági helyzetben mikor meghallják, hogy x Ft egy portéka, elszörnyülködnek. Csak azt nem gondolják végig, hogy mennyi munkaóra fekszik egy-egy alkotásban. Ja persze, mi nem egy tál rizsért dolgozunk látástól mikulásig!
Sebaj drága, majd a következő!

bruercsi írta...

Csak ismételni tudom a többieket.
Nem tudom pontosan milyen vásárt vettetek célba, de biztos, hogy ilyen kézműves termékekkel sima piacon nehéz boldogulni, mert oda azért mennek az emberek, hogy a mindennapi betevőt megvegyék, nem számítanak ilyen szépségekre. Ha ilyesmi helyen akar árulni a ember, akkor oda kell szoktatni a vevőket, akkor ott is lesz már keresnivaló.
Én így tapasztaltam annak idején, amikor még jártam piacra. Volt egy hölgy, aki tündéri gipsz figurákat készített hűtőmágnesnek, akasztónak és faliképnek elkészítve. Vele is így voltam, mint vevő. Amikor először láttam őt kint, akkor jól megnéztem mindenét, és elraktároztam a fejemben a látottakat, hogy később, ha lesz valakinek valamilyen alkalma, akkor meglephessem egy ilyen cuki valamivel. Nem lettem törzsvásárlója, de jó néhány dolgot vettem tőle a későbbiekben. (A fürdőszobánkban a mai napig ott van az egyik akasztója!)
Ne búsulj! Ha nem ment el a kedved teljesen, akkor esetleg próbálkozz meg az odaszoktatással! Noooo, ne légy szomorú!!!!

Lidércke írta...

A lényeget már leírták előttem: gyönyörűeket varrtál, nem ebben van a hiba! :) Ne add fel, máskor, máshol talán jobb lesz! Drukkolok neked. :)

Barbi írta...

Én is csak ismételni tudnám a többieket! Légy kitartó és továbbra is lelkes, mert gyönyörű kis portékákat vittél! Most rosszkor voltál rossz helyen, de ez 10-ből 1-2-szer van így! Légy optimista, bűvöld magad köré a jó eseményeket és sikerül! :DD

Mamis írta...

Csatlakoznék a többiekhez!Amiket varrtál nagyon jók,szépen kidolgozottak! Csak most rosszkor voltál rossz helyen.Ezért én is azt mondom, hogy nem szabad csüggedni.Én egy kis községben élek.Hetente keresnek meg szoknya, nadrág stb... felhajtással(ebbe ugye nincs annyi munka mint a TE általad készített dolgokban!), de mikor bizony azt mondom, hogy 200ft,300ft, hát...mintha a fogukat húznák.Sajnos...Valahogy most ezt a világot éljük.

lomaquilt írta...

Nem akarom ismételni az előttem szólókat, talán úgy kellene időziteni, hogy valamilyen ünnephez legyen közeli, esetleg amikor sok turista van. De hidd el, türelem rózsát terem!

Edige írta...

Sajnálom, hogy nem lett pozitív az első tapasztalatod, de nem úgy ismerlek, mint aki feladja. Hidd el, hogy minden csak türelem kérdése. Idővel biztosan több tapasztalatod is lesz ez ügyben és az is segíteni fog! Hajrá!!!

Manka írta...

Sajnálom, hogy így alakult! Gyönyörű dolgokat készítesz, ne add fel! Biztos vagyok benne, hogy találsz magadnak vevőket, hiszen olyan fantasztikusak a munkáid.
barátsággal:Manka

Naomi írta...

Köszönöm Nöné a kedvességed!

Naomi írta...

Bruercsi, neked is köszönöm! ...és igazad van, remélem hogy aki megnézte a portékáimat valami pici nyomot hagyott az emlékezetében!

Naomi írta...

Köszönöm Lidércke!

Naomi írta...

Megpróbálom megfogadni a tanácsod, Barbi és optimistán nézni a nagy világra!

Naomi írta...

Hát...igen Mamis ez van. ...de hidd el, nem kértem értük sokat! Tudom, hogy ez relatív, de tényleg áron alul probálkoztam!

Naomi írta...

Próbálkozom majd ünnepek előtt is. Köszi Lomaquilt!

Naomi írta...

Drága Edit! Nagyon, köszönöm a bíztató szavakat, és tényleg jól ismersz! Most picit rossz, de azért nem adom fel!

Naomi írta...

Nagyon köszönöm, Manka! A kedvességed, az együtt érzésedet!

Naomi írta...

Ó... és még egy dolog, amit szeretnék írni!

Holnap délután másik netet szeretnek nálunk, úgyhogy addig elköszönök Tőletek! Talán holnap este már jövök, ha minden a tervek szerint alakul!

Sziasztok! Alkossatok szépeket!

Barbi írta...

Ha visszatértél gyere játszani, hogy jobb kedved legyen! :)

Zazálea írta...

Látom, hogy mindenki írt mindenfélét, nem olvasom el,de az biztos, hogy a termékeket jól kell pozícionálni: hol árulom őket, kik a célcsoportom,mennyit kérhetek értük, hol van a helyük a többi, hasonló terméket áruló között... fene nehéz dolog ez. Én már csak tudom, tapasztalatból beszélek.Egy biztos: nem csüggedni, nem feladni, próbálkozni. :o)))) Sok sikert!

Anice kötős blogja írta...

Szorítok én is, hogy sikerüljön legközelebb!

Apu a piacon árul , és hát szokta mondai, hogy fortélyos dolog, ami a tapasztalatot nem nélkülözi.

baboo írta...

azt hiszem, előttem már mindent elmondtak, de tudod, én még egy jó oldalát fedeztem fel a dolognak, olvasd csak: mivel még a csipet-csapat tagai nem találtak új otthonra, ezért tovább lakhatnak a Ti otthonotokban, így nagyon sok szeretetteé feltöltődnek, és amikor igazi otthonra találnak majd, annál több örömet és szeretetet nyújtanak az új gazdijaiknak. Igaz, hogy ebben az elgondolásban a teremtő szülő szerepe picit hálátlan, dehát kárpótol az alkotás öröme és senki nem mondta, hogy szülőnek lenni könnyű feladat :)

puszillak!

Naomi írta...

Köszönöm Barbi, a kedves invitálást! Ígérem, hamarosan játszom!

Naomi írta...

Köszönöm Zazálea!

Naomi írta...

Köszi Anice! ...és nagyon igaza van Apukádnak!

Naomi írta...

Drága Baboo!

Olyan jó, hogy megint velünk vagy! ...és ennyi-ennyi pozítív gondolatot kapok Tőled!

Puszi!

LinkWithin

Related Posts with Thumbnails