Történt egyszer, réges-régen, 2009 karácsonyán, hogy drága Nöné barátnőm kötött nekem egy meseszép Zongora-kesztyűt. Anyukámnak (is) nagyon tetszett... Gondoltam, a névnapjára jó kis ajándék lenne! Megkértem, villám kezű barátnőmet, hogy kössön még egyet! Megegyeztünk, hogy én is készítek cserébe valamit. Nöné egy kötőtű-tartóra gondolt...A szó szoros értelmében, csak gondolt rá, közben pedig türelmesen várt és várt! Végre valahára elkészültem vele! Itt is szeretném megköszönni, a türelmedet, Nöné!
Remélem, Drága, hogy méltó helye lesz a csoda kötőtűidnek, ebben a tartókában! Igaz, hogy nem igazán hagyod őket pihizni, de ha nagyon kidőlnek, akkor pihe-puha ágyikóban hajthatják álomra fejüket. Romantikus rózsák közt, csipke párnán bóbiskolhatnak...! :o)
Nagyon boldog vagyok, hogy sikerült örömet szereznem Neked, drága Nöné! :o)
8 megjegyzés:
Nagyon szép, és elegáns, a kötőtűim máris irigykedve szemlélik.
Egy ilyen gyönyörűséggel nehéz lett volna mellélőni! Csodás lett! :D
Köszi Hegemony! :o)
Köszi Barbi! Szerintem is egész jól sikerült...! :o)
Tényleg igazi romantikus, finom darab lett! Nöné biztosan nagyon örült neki!
Drága Anikó!
Bizony, nagy volt az öröm, és ez annyira jó! Én is örömmel készítettem, és Nönének is sikerült örömet szereznem! Kell ennél több? :o))
Ezúton is nagyon szépen köszönöm, drága Barátném, finom kis nőcis ajándékodat!
Jelentem, a lakók hellyel-közzel elfoglalták pihenőhelyüket, csak a fotó várat még magára technikai akadályok miatt. Igyekszem pótolni!
Nagyon szívesen, drága Nöné!!!
Megjegyzés küldése