Közelgő születésnapra...

....méghozzá Ancsi 3. születésnapjára készül ez a takaró! A lovak iránti szeretet már ilyen csöpp korban is hatalmas tud lenni. Ez nekem is picit meglepő! :o) Természetesen főleg játékokban nyilvánul még meg a dolog, de az igazi lovacskák hátára is bátran rámerészkedett, már múlt nyáron! ...azt azért hozzá kell még tegyem, hogy valószínűleg nagy részben befolyásolja Emese lóimádata is a dologot...,de szerintem testvérkék között ez így természetes! :o) (Főleg még ebben a korban!)
A lényeg, hogy ezzel a lovakkal teli takaróval, hatalmas lesz az öröm, ez garantált!!! :o))

...ha már ennyire hosszúra nyúlt ez a "kis" bevezető, akkor rátérek a takaróra!
Tegnap reggel avattam be az anyagokat, és a szép napsütésben hamar megszáradtak. Ancsi a maminál töltötte a tegnapi napot, így délelőtt,- a napi rutin után - hozzá is kezdtem. A gyönyörű lovakkal tarkított középrész természetesen kész anyag. Leszabtam hozzá a keretet, összevarrtam, "szendvicseltem" és jöhetett is a tűzés! A takaró teljes mérete 165*120 cm lesz.
Itt egy picit megtorpantam, nehezen tudtam eldönteni, hogy hogyan is tűzzem. Szépen is mutasson, de ne vegye el a pacik varázsát, hiszen az én kis három évesemnek az a lényeg!!! :o)
Így egy fincsi, gőzölgő hosszú kávé után, erre az egyszerű, de úgy érzem nagyszerű megoldás mellett döntöttem! :o)
Találomra, körbetűztem a képecskéket. Jött a következő elbizonytalanodás. Milyen is legyen a keret tűzése?...de aztán ezen is túljutottam! Igaz, hogy nem a gyors megoldást választottam, (május 4-én ünnepelünk, így van még időm) hanem az időigényesebbet. Sosem tűztem még kézzel, pláne ekkora darabot. Megpróbáltam...és, reményeim szerint, jól fog mutatni a szegélyen elszórva pár patkó minta. Egy el is készült még tegnap este! A szögek még hiányoznak,de ma folytatom a hímezgetést.

Itt tartok most! :o)



Egy kis kép-montázs a részletekről... :o)



Remélem, nagy lesz az öröm!!! :o)