Tegnap is így történt...Kipakoltam a konyhába az alapanyagokat, terméseket, köztük sokat a Lányokkal együtt gyűjtöttünk. Gyújtottam egy mécsest, és csendben készültek a koszorúk sorban.
Természetesen nem sokáig voltam egyedül, hiszen két kis csemetém hamar csatlakozott hozzám. Eddig csak Mesi készített aprócska emlékeket, rajzokat a Dédiknek, idén először Ancsi is leült közénk és rajzolgatott. A kis alkotásokat minden évben el szoktuk vinni magunkkal, és egy kaviccsal odatesszük a sírokra a mécsesek és koszorúk mellé. Közben a Dédik a felhők fölött figyelnek bennünket...és boldogan mosolyognak ránk!
Miközben Mesi már nekem segítkezett, Ancsi ezt a szépséges sünikét rajzolta,(a süni hátának színezésénél segítettem egy picit) aki hosszú útra indul, és ezentúl a Dédire vigyáz!
10 megjegyzés:
De édes...
Köszi Drága!
Jó lett volna ott lenni Köztetek!
Ez a mondat, érzem, hogy jobban nem is jöhetett volna a szíved mélyéről, Nöné! Köszönöm!
Ezt is jól csinálod!!!!!!
Tündérkék a lányaid!
Ez nagyon kedves...
Köszönöm Ercsi, ez nagyon jól esett!
Köszi Abile!
Nagyon meghitt dolog így gondolni elhunyt szeretteinkre, és a gyerekeket is ebben a szellemben nevelni!
Igen, én ezt vallom, Anita!
Megjegyzés küldése