2009. október 31., szombat

Ancsi sünikéje, aki hosszú útra indul...

A tegnapi napot koszorúk készítésével töltöttem. Mint minden évben idén is saját kezűleg készítettem Mindenszentekre a koszorúkat. Ez már hagyomány nálunk...
Tegnap is így történt...Kipakoltam a konyhába az alapanyagokat, terméseket, köztük sokat a Lányokkal együtt gyűjtöttünk. Gyújtottam egy mécsest, és csendben készültek a koszorúk sorban.
Természetesen nem sokáig voltam egyedül, hiszen két kis csemetém hamar csatlakozott hozzám. Eddig csak Mesi készített aprócska emlékeket, rajzokat a Dédiknek, idén először Ancsi is leült közénk és rajzolgatott. A kis alkotásokat minden évben el szoktuk vinni magunkkal, és egy kaviccsal odatesszük a sírokra a mécsesek és koszorúk mellé. Közben a Dédik a felhők fölött figyelnek bennünket...és boldogan mosolyognak ránk!

Miközben Mesi már nekem segítkezett, Ancsi ezt a szépséges sünikét rajzolta,(a süni hátának színezésénél segítettem egy picit) aki hosszú útra indul, és ezentúl a Dédire vigyáz!





10 megjegyzés:

Edige írta...

De édes...

Naomi írta...

Köszi Drága!

nöné írta...

Jó lett volna ott lenni Köztetek!

Naomi írta...

Ez a mondat, érzem, hogy jobban nem is jöhetett volna a szíved mélyéről, Nöné! Köszönöm!

bruercsi írta...

Ezt is jól csinálod!!!!!!
Tündérkék a lányaid!

Abile írta...

Ez nagyon kedves...

Naomi írta...

Köszönöm Ercsi, ez nagyon jól esett!

Naomi írta...

Köszi Abile!

Anita írta...

Nagyon meghitt dolog így gondolni elhunyt szeretteinkre, és a gyerekeket is ebben a szellemben nevelni!

Naomi írta...

Igen, én ezt vallom, Anita!

LinkWithin

Related Posts with Thumbnails