Érzések...öröm és könnyek...évzáró...és ajándékok!

Ma délután búcsút mondott Emesém az óvodának! Nagy izgalmakkal várta ezt a napot! :o) Már tegnap este is nehezen aludt el... Anya, mi lesz, ha sírok? Egy nagy puszit nyomtam az arcára, és beszélgettünk egy picit lefekvés előtt! Próbáltam elmagyarázni neki, hogy semmi nincsen abban, ha pityergünk, ha a szívünk kicsit szomorkás...Tulajdonképpen négy évnyi örömet, könnyet, az első barátot, a szívének nagyon-nagyon kedves Óvónéniket hagyja most el! Ez egy hatalmas mérföldkő az Ő kis életében!...és kettős érzés is! Hiszen a tudásvágya óriás, ebből adódóan persze készül az iskolapadba, viszont az ismeretlentől mindig tartott egy kicsit!
A biztonságot, a megszokott napirendet, a játékkal járó felszabadult örömöt nehéz itt hagyni, ez biztos! Valószínűleg ez az érzés, idővel múlni fog, hiszen jön az érdekes, az új, ami valamennyire feledtetni fogja a szíve mélyén érezhető szomorúságot, az elszakadást. Ezeket az érzéseket persze nem mutatja, nem látszik rajta bánat, én mégis érzem egy-egy elejtett gondolatból, fél-mondatból...
Hiába...tőlem jobban senki sem ismeri Őt!

A műsor csodás volt, amivel elköszöntek az ovitól! Hosszú, tartalmas, táncos, énekes, verses! Egyszóval nagyon-nagyon ügyes volt az egész csoport! Öröm volt látni és hallgatni! :o)

Az én kis oviból-ballagóm! :o)



Természetesen az utolsó pillanatban, de elkészültem az Óvónéniknek készített ajándékokkal! Nagyon-nagyon örültek neki, eltaláltam az ízlésüket...és így az én szívem is örül! :o)

...az ajándékok képekben...



A fenti fotó már sokat sejtet! Jöhetnek a részletek? :o)







...egy kupac Emlék...



Ezeket az emlékeket őrizzük szívünk egyik kicsi zúgában. Egy korszak lezárult...és kinyitjuk szívünk újabb kapuit az új és ismeretlen felé!!! :o)